1716-tól Körmend végül a Batthyányi család uradalmi központja lett, amíg 1945-ben a kommunisták a kastélyt és a javakat ki nem sajátították.

A Rákóczi-szabadságharc után a Batthyányak áthelyezték Körmendre a központi birtokigazgatást. Ettől kezdve virágzó kisvárossá vált. A várból pedig csodálatos barokk kastély lett.

1769 után a Batthyányak hosszú évszázadok alatt összegyűlt dokumentumait és okiratait ide hozták, ugyanígy a családi műkincsek nagy részét is itt őrizték.

A várkastélyt egykor széles vizesárok vette körül. Az út a városból a várkastélyba dupla vizesárkon és faragott fahidakon át vezetett. A várkastély udvarán egy egyemeletes lakóház volt található. Innen indult a külső lépcső, amely az udvari oldalon lévő faragott fagalériához vezetett. A galéria az egész udvart körülvette, ennek segítségével lehetett a falakba épített lőréseket megközelíteni. A földszinten volt egy gabonatároló, egy szárazmalom és egy sütöde.

1600 után, Kanizsa elestével jelentős fordulat kezdődött: ekkor Körmend katonailag jelentős határváros lett. A városépítés a 17. század közepén érte el tetőpontját. Ádám – Batthyány Ferenc fia – örökölte a várost 1625-ben. A magasan képzett nagybirtokos nem csak korának kitűnő birtokszervezője volt, hanem az ország egyik vezető katonai személyisége is. A kastély átépítésével az olasz Filiberto Lucchesét bízta meg. Lucchese korának kiváló háborús mérnöke volt, később pedig császári főépítész lett.

Az átépítés négy éve jelentős változásokat hozott. Bár a várkastély változatlan formájában megmaradt, a képe megváltozott. A négy oldalán többemeletes épületszárnyak álltak, a tornyok magasabbak voltak. A fagaléria helyett árkádok épültek. Az ablakok az udvarra nyíltak. A kastély tömör és középkori jellege ugyan változatlanul megmaradt, de a belső rész lakhatóbbá vált. A törökök sikeres elűzése után Körmend a „felesleges várak” közé tartozott, és a Bécsi Háborús Tanács 1702. 01. 26-án parancsot adott a lerombolására. A Batthyányak azonban meg tudták ezt akadályozni.

A Rákóczi-szabadságharc idején a város és a kastély nagyon sokat szenvedett. Eszterházy Antal hadserege lerombolta a várost és a várkastélyt is. A körmendi vár a 18. század elején gyakorlatilag már nem létezett, és a város helyén is csak romok voltak.

A 18. század elején a Batthyányak birtokirányító központjukat Körmendre helyezték át. 1720-ban Batthyány Lajos vette át a birtokot édesapjától. Ő többek között császári és királyi kamarás, titkos tanácsos, kancellár és 1751-től 1765-ig az utolsó magyar palatínus volt. Társadalmi súlya építkezéseiben is megnyilvánult. Az ő megrendelései alapján kezdődtek el a körmendi kastély nagyszabású átalakítási munkálatai. A kastély ekkor egy nyitott parkban állt. Dinamikus alaprajzával és elrendezésével pompára és ragyogásra törekedett. A kastély az udvari barokk pompát akarta utánozni. Az újjáalakított épületek konstruktőre az olasz Felice de Allio volt, aki már a 18. század első felében az osztrák barokk jeles képviselőjének számított. Az építkezés a kaputornyok lebontásával és a vizesárkok feltöltésével kezdődött. Ezután az egész épületre egy új emeletet húztak. A belső udvaron az árkádfolyosót lebontották, és tömör folyosókra cserélték, ablakokkal. A második emeleten reprezentatív termeket és lakószobákat alakítottak ki. A kastély tetejét manzárdtetővel fedték. Az épület homlokzatát kék, fehér, sárga csíkokkal díszítették. A főépület előtti melléképületek alatt a nyugati oldalon állt a kocsiszín, itt tárolták a hintókat. A keleti épületben volt a vörös márvány etetővályúkkal felszerelt lóistálló. Az alápincézett épület földszintjén volt található a Sala Terrana. Az egyterű második emeleten a levéltár és a könyvtár kapott helyet. Az 1730–1745 között épült épületegyüttes jellegzetes magyar stílust mutat, emellett természetesen visszatükröződnek az osztrák barokk elemei is.

1800 körül a kastély homlokzatát egy hatoszlopos erkéllyel és egy háromszögletű orommal egészítették ki, amelyet a Batthyány család címerével díszítettek.

1945-ben, az orosz hadsereg bevonulása során a jelentős képgalériát, a könyvtárat, a fegyvergyűjteményt és a műkincsek egy részét feldúlták, kifosztották és ellopták. A nagyon gazdag levéltárat sem kímélték. A megmaradt dokumentumokat és műkincseket a kommunisták akkoriban kisajátították, és a mai napig nem adták vissza a családnak. Ma ezért többek között a Nemzeti Múzeumban és az Állami Levéltárban tekinthetők meg.

Lásd még:

www.kormend.hu (részben dr. Nagy Zoltán fejtegetéseiből merítve)